Vannak versenyek, hetente akár több is, de a Kinizsi TTK Darts szakosztálya életében létezik egy
különleges, egy semmi máshoz nem fogható. Sajnos ezt már jó pár éve vagyunk kénytelek gyakorolni.
Jó szívvel tesszük, de mindig felkavaró élményeket hoz egy ilyen nap. Ez más, mint a többi,
érzelmekkel dús, pedig a darts a szenvedélyünk, naponta ezért teszünk, ezért járunk edzésekre, ezért
készülünk a versenyekre, és igyekszünk a lehető legtöbbet kiadni magunkból egy országos bajnoki,
egy MDL, vagy egy PUB Liga-fordulóban. Ez egyszer van egy évben, és készülünk, hogy a legjobban
sikerüljön. Ez a Buza Dani-emlékverseny.
Az idény során velük mindig találkozunk, minden versenyen régi barátként üdvözöljük őket. De ezen
a napon mindig könnybe lábadó szemekkel nézzük egymást, elfog a fájdalom. Annyiszor leírtuk már,
hogy lassan már szlogen lesz, hogy nincs igazsága az életnek, hogy ha olyan drága sportembert, olyan
kedves fiatal srácot, olyan jó barátot és embert ragadott el tőlünk a sors, aki a sportban, többek
között a dartsban is sokra vihette volna.
Ott voltunk megint július közepén, Dani születésnapjának idejében, hogy legalább ennyivel
leróhassuk a tiszteletünket és szeretetünket érte. Több mint félszáz ember érzett velünk együtt a
helyszínen. A Kinizsi TTK vezetőségének hathatós munkája eredményeként már egyre több hölgy is
velünk tartott, és micsoda siker lett a vége. Azt is emeljük ki, ami azért a Kinizsiben az elmúlt
időszakban zajló műhelymunkának az eredménye, hogy a legjobb nyolcba ezúttal a klub négy
játékosa is eljutott. Kezdjük Zvara Viktóriával, akinek a neve később is fel fog bukkanni. Mellette
Laukó Márk és a két frontember, Császi Elek és Gyomai Péter jutott el a negyeddöntőbe.
Zvara Viktória tavaly februárban látogatott le először a klubba. Hamar támogatást kapott a klub
tapasztaltabb játékosaitól. Nagy elánnal kezdett el dolgozni és az odaadó munkájának eredménye,
hogy mindössze ennyi idő után, egy ilyen versenyen, egészen a döntőig verekedte magát, ahol csak a
hatalmas, sőt nemzetközi rutinnal felvértezett Végső János, azaz „Morzsi” tudta őt legyőzni. Ha
kicsivel több marad az önbizalomból a fináléra is, akkor ebből még nagyobb siker lehetett volna. A
harmadik helyen Márk és Üveges Krisztián végzett. Különdíjakat is kiírtunk. Ezek közül a legnagyobb
kiszálló Szűcs Andrásé lett, aki 151-gyel zárt le egy leget. A legjobb amatőr játékosnak járó díjat pedig
Fekete István vihette haza.
A nap úgy telt, ahogy szokott. Kissé szomorkásan, néhány könnyel, de sokszor inkább a nevetés
harsogta teli a Kertközben található bázisunkat, ahol Dani családja is a tiszteletét tette, amit külön
köszönünk nekik. Savnya barátunk – a szokásoknak megfelelően – segített Gyomai Petinek a
díjátadón, amit azért idén is többen megkönnyeztünk. A díjátadó, ahol az eddigi legfiatalabb
elismertünk is mosolyogva állt a kamerák elé. Történt ugyanis, hogy idén csocsóversenyt is
szerveztünk, de sajnos ennek a több idő előtt távozó miatt nem lett értékelhető végeredménye. A
zsűri döntése alapján a különdíjnak felajánlott Eb-labda Bósza Emese mindig lelkes kisfiáé, Szabié lett,
aki határtalan boldogsággal vette birtokba.
Ez a nap mindig olyan, hogy nem lenne teljes azoknak az embereknek a segítsége nélkül, akik
önzetlenül támogatják a rendezvényeinket. A legfontosabb, most sem maradtunk éhesek, amiért
ismét hálás köszönet Györgyi néninek. Pali bácsi és Gepi a környezettel és a kiszolgálással a maximális
komfortérzetünket biztosította. A médiás pedig Horváth Peti volt, aki megint fantasztikus képeket és
videókat készített az eseményről. Akármi is fog történni, egy szinte biztos: jövőre is lesz Buza Dani-
emlékverseny.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *